Hogyan élték meg az emberek 2022-ben a sosem látott mértékű aszályt?
2022 novemberében a WWF Magyarország Alapítvány arra kérte követőit a Facebook-on, hogy meséljék el, hogyan érintette őket a 2022-es évben az országot sújtó aszály. A hosszú száraz időszakot megörökítő történeteket vagy fényképeket egy hónapon keresztül lehetett beküldeni a közösségi médiában vagy e-mailben, és ezalatt közel százan osztották meg velünk tapasztalataikat a tavalyi szárazságról képekben, szavakban, vagy egy-egy, képekkel illusztrált rövid történetben.
Némi reményre adhat okot, hogy a történetek közül válogatott alábbi idézetekből nemcsak a vízhiány miatti elkeseredés, hanem néhol már a jövőbemutató megoldási elképzelések is kirajzolódnak:
„Kétezerhuszonkettőben, több hónapon át tartó rendkívüli aszály sújtotta Európa nagy részét, köztük Magyarországot is.
Az öntözőcsatornák, víztározók, tavak nagy része az Alföldön kiszáradt és az ország két legnagyobb tavának, a Balatonnak és a Velencei-tónak a vízszintje is jelentősen lecsökkent.
Mind az élővilág, mind pedig az itt élők életkörülményei radikálisan megváltoztak.”
„István, a kiégett kukoricaföld előtti üres zsilipnek támaszkodva. Az öntözőcsatornák teljesen kiszáradtak. De ha esik is egy kis eső, a csatornákból a Tiszába vagy a Dunába folyik a víz. Ha nem zárjuk el a zsilipeket, a víz kifolyik az országból. Akkor mit fogunk csinálni jövőre?
Izsák, Bács-Kiskun megye”
„A képen egy bíbic fióka látható Apajpusztán, mely a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-kiskunsági-puszta területegységén található. A felvételt fekete-fehér filmre rögzítettem. A szikes puszta látképe mára jelentősen megváltozott, tartós nyílt vízfelület már nem található a térségben, ami a belvízelvezető csatornák kíméletlen lecsapoló hatásának, a klímaváltozásnak és – mint ma már ismeretes – az elhibázott mezőgazdasági művelésnek a következménye. A korábbi állapotokat megközelítendő, szükséges lenne a belvízelvezető csatornák vízmegtartó funkcióra történő átállítása, ami jóformán a zsilipek megfelelő időben történő zárásával és ellenőrzés alatt tartásával a legkevesebb költségráfordítással elérhető lenne, melyből a természet éppúgy profitálhatna mint a mezőgazdaság. Ember és természet, avagy természet és ember. A természetközeli tájgazdálkodás a hosszútávon járható és az egyetlen út a kiszáradás káros hatásainak mérsékléséért folytatott harcban.”
„…a tanulmányutat végigkísérte a döbbenetes aszály. Száraz lábbal jártuk meg a Darány környéki égerlápokat is. Mégis a legmeglepőbb talán az volt, amikor a Duna árterében jártunk egy puhafás ligeterdőben, Béda térségében, ami ugyancsak szárazon állt olyan helyen, ahol ekkor még jócskán vízborításnak kellett volna lennie.”
„Ez a kép idén ősszel készült a magyarországi Cuha pataknál. A látvány szép de elszomorító is egyben. Hiszen mikor legutóbb itt jártunk hatalmas robajjal hömpölygött le a víz a két sziklafal közt. Míg most ősz révén alig találtuk meg a patakot.”
„Az ég robajlik, a szél üvölt
Esőre várok, hogy üdvözülök
De nem hullik más víz a földre,
Mint szökőkútból a kőre.”
© Bitter Alex Dániel
„Az ásott kutak végképp kiszáradtak. Tanyán élünk és ez valaha iskola volt, ezért sok az öreg fa, de még ezek is szomjaztak, nemhogy a pár éves fiatal növények!”
© Krisztin Éva
„…a talaj javításához is hozzá kellett fognunk, hogy legyen is értelme a kertnek. Kezdetnek kora tavasszal be lett vetve mustárral, ami persze be is lett dolgozva később, aztán 10m3 feketeföld a homokhoz. Most jön majd egy jó adag trágya is. Kora tavasszal pedig ismét egy kis zöldítő (Most meg ott a sok gyom, ha nem fagy le, akkor legfeljebb le lesz kaszálva.) Talán jövőre már valamivel megint jobb lesz a talaj vízháztartása. Jövőre jön majd a mulcs is – főleg, ha megfelelő mennyiségben tudok szerezni, reális áron venni. …És ne maradjon ki, az esőt semmi nem pótolja, a szeptemberi eső még így is aranyat ért, bármilyen későn jött.”
© Filep Józsefné
December elején kerültek kiválasztásra a beérkezett alkotások, vagy inkább szomorú mementók, közül a nyertesek.
Sztori kategória nyertesei:
Balázs Zsolt
Bitter Alex
Bősze András
Dornyi Blanka, Groszeibl Adél
Filep Józsefné
Gonda Lászlóné
Korda Márton
Magossy Erika
Soós György
Szenek Zoltán
Varga Eszter Edit
Fotó kategória nyertesei:
Barczag Krisztián
Shantipics
Gácsfalvi Róbert
Gál Richárd
Herendy Adrienn
Jenei Ferenc
Klimaj Zsolt
Koncz-Bisztricz Tamás
Laci Imre
Müllerné Szelp Zsuzsanna
Szabó Bernadett
Varga Zsombor
Sztori kategóriában a fődíjat Balázs Zsolt „Néma ég, robajló földek” című fotóesszéje kapta, míg fotó kategóriában Gál Richárd és Jenei Ferenc megosztva vitte el a pálmát.
Mindenkinek nagyon köszönjük, aki részt vett a meghirdetett pályázaton. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk a remek munkához.
Járjunk nyitott szemmel, törődjünk a környezetünkkel.
A nyertesek a vizesélőhelyekhez kötődő ajándékcsomagot – kákából készült kosár, tavaszi vegyes virágméz, vidra plüss – kaptak.
A díjazottak fotói megtekinthetők a Galériában.
