A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt egyik célja, hogy minél szélesebb körben megismertesse az önkormányzatokat a vízmegtartás és vízvisszatartás fontosságával, előnyeivel, megoldásaival. A projekt keretein belül videófilmekkel és infografikai tartalmakkal szeretnénk felhívni a polgármesterek, önkormányzati képviselők és az érintett döntéshozók figyelmét a hazai vízgazdálkodási és településfejlesztési és -rendezési feladatok közti kapcsolatra – mindezt kiemelten az éghajlatváltozás tükrében értelmezve. Új infografika-sorozatunkkal a természettel „együtt élő” vízmegtartó megoldások kedvező hatásait és előnyeit szeretnénk bemutatni, amelyek szükségessége bár napjainkban egyre inkább felerősödik és ezzel együtt az önkormányzatok igénye is fokozódik megvalósításuk iránt, mégis kevésbé ismertek és elterjedtek széleskörben.
Sorozatunk első része a „Patakok élővilága és vízmegtartó képessége” címet viseli. Az infografika a vízfolyások kialakításának három lehetséges módját mutatja be a környezetükben otthont találó élővilág sokféleségén keresztül, valamint szemlélteti a patakmeder állapota és vízmegtartó képessége közti összefüggéseket is. Amennyiben egy patakmeder kanyarogva halad útján, lassabban folyik benne a víz, mint ha ugyanott egyenesen, egy szabályozott mederben haladna, ezzel nagyobb életteret adva a környezetének és növelve a fajgazdagságot. A patakok természetességének megőrzése vagy helyreállítása a lefolyás lassításának, a víz megtartásának az egyik legszelídebb, legtermészetesebb módja.
A kép egy betonelemekkel burkolt medret ábrázol növény- és állatfajokban szegény élővilággal, mely megoldás gyakran alkalmazásra kerül a belterületeken áthaladó patakok esetében. Jellemzője, hogy a vízfolyást a lehetőség szerinti legrövidebb úton vezeti át a településen, a mederszelvényt a burkolat típusa határozza meg, a meder vonalvezetése elsődlegesen a víz gyors levezetését szolgálja. Ezt a megoldást általában vízkárelhárítási és területnyerési célból alkalmazzák a településeken. Célja, hogy azt a vízmennyiséget, amelyre méretezik, a mederből való kilépés nélkül a lehető leggyorsabban levezesse. A meder burkolásával a gyors vízelvezetés és a patak mesterségesen kialakított medrének megóvása érhető el, amelynek következtében viszont a patakmeder a környezetétől elszigeteltté válik, a benne folyó víz és a talajvíz közti kapcsolat megszűnik vagy erősen korlátozottá válik, illetve növényzet sem tud a mederben megfelelően megtelepedni. Ennek a megoldásnak a vízmegtartó képessége értelemszerűen csekély.
A következő rajzon egy szabályozott trapéz szelvényű, de nem burkolt medrű kisvízfolyás látható. Ezt a megoldást is gyakran alkalmazzák a településeken, nemcsak belterületen, hanem külterületeken is. A trapézmeder rézsűje füvesített, így a mederben már meg tud telepedni a gyékény, a nád és más vízinövények. A füves rézsű karbantartást, kaszálást igényel, és a meder alakmegtartása érdekében néhány évente kotorni kell a lerakódott hordalék eltávolítása miatt. A szabályozott kialakítású trapézmeder elsődleges célja a víz viszonylag gyors levezetése. Mivel nincs burkolat, így a mederben lévő víz egy része be tud szivárogni a talajba, ezáltal a patak és a talajvíz közti kapcsolat megvalósul. További pozitívum, hogy a patak környezetében megtelepedő vízinövények növelik a fajgazdagságot és a változatosságot, illetve hozzájárulnak a patak vízmegtartó képességéhez is.
Az infografika utolsó rajza egy patak természetes vagy természetközeli állapotát mutatja be, amely sajnálatosan ritkán látható településeken – kiemelten a belterületi szakaszokon. A széles völgyekben, kiterjedtebb zöldterületek esetében nagyobb lehetőség van a patakok természetes vagy természetközeli állapotának megőrzésére és visszaállítására, ezáltal a meder sekély és kanyargós vonalvezetésű kialakítására. Ahol változó szélességű, változó mederesésű szakaszok követik egymást, tájképileg és ökológiai értelemben is magasabb értékű vízfolyások vannak jelen, amelyek a környezetükben élők vagy oda látogatók számára is felüdülést nyújthatnak: néhol lassan folydogál a víz, másutt kisebb zúgók alakulnak ki a kövek, a gyökerek vagy a faágak között. A patakpartot fajgazdag növényzet kíséri, amelyben jellemző a vízkedvelő fafajok, például az éger és a különféle fűzfajok jelenléte. A partmenti zóna időnként elöntésre kerül, megfelelő kialakítás esetén ez azonban nem okoz károkat, sőt, az itt megtelepedő növényfajokra nézve ez kedvező hatású. Az ártéri sáv időszakos elöntésével több víz tud beszivárogni a talajba. A víz részleges visszatartásával és a lefolyás lassításával pedig az árvízveszély is mérsékelhető a patak további szakaszain.
A patakmeder alakja és a partot kísérő növényzet következtében gazdag és sokrétű élővilág is ki tud alakulni a vízfolyásban és környezetében. Alapelv, hogy a fizikai változatosság (a meder és a parti sáv természetesebb kialakítása) a biológiai változatosság kialakulásának feltételeihez is kedvező legyen. Minél nagyobb a formák sokfélesége a mederben, annál több élőlény (mind növény-, mind állatfaj) találja meg az életfeltételeit és annál nagyobb az így kialakuló ökoszisztéma ellenálló képessége a sokkhatásokkal – például a klímaváltozás hatásaival vagy a szennyezésekkel – szemben.
A patakok természetességének megőrzése és helyreállítása azért is fontos, mert az édesvízhez kötődő élővilág visszaszorulásának üteme riasztó mértékű az egész világon. Hazánkban a vizesélőhelyek több mint 90 százaléka már eltűnt, ezért településvezetőként is érdemes odafigyelni, hogyan kezeli, tartja fenn a település a kisvízfolyásait, a patakjait és az állóvizeit. Közös érdekünk mindent megtenni a minél természetesebb állapot megőrzése érdekében.
