2023. július 5-én megrendezésre került egy állattenyésztéssel összefüggésben megvalósult vízmegtartást demonstráló terepi bemutató a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében, melynek helyszíne a Lenti mellett található Lendvadedes és Máhomfa volt. A terepi bemutatóra több szakmai szervezet között meghívást kapott a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Iroda is, melyet Gólya Petra képviselt a rendezvényen.
A terepbejárás részeként a csoport a Szunyogh család Zala vármegyei birtokain megvalósuló agroökológiai programot, a DEDES magánprojektet tekintették meg. A résztvevőket a projekt megálmodója, Szunyogh András vezette körbe. A zalai mintaprojekt célja a természettel együttműködve egy regeneratív, a természetet megújító gazdaság kialakítása és tesztelése a legeltetéses állattartás területén. A projekt holisztikus elvek és számos meghatározó regeneratív irányzat alapján került átgondolásra hazai és külföldi szakemberek bevonásával, majd a gazdálkodás is ezen elvek mentén került átalakításra.
A családi gazdaság 60 Aberdeen Angus húsmarhából és 10 Akhal-teke ló fajtából áll, amelyeket ridegen tartanak birtokaikon. A kaszálóként és legelőként kijelölt területek folyamatos rotációban kerülnek felhasználásra, melynek célja a monoton kezelésből fakadó természeti minták kialakulásának elkerülése, amelyek a terület biodiverzitásának csökkenéséhez vezethetnek. Megfelelően tervezett legeltetéssel elérhető, hogy a talaj nem sérül, sőt regenerálódik, a növényzet pedig sűrűsödik a legeltetést követő időszakban. A hosszú pihentetés mellett kialakuló magas füves legelők védelmet és élőhelyet biztosítanak az apróbb állatoknak. A legeltetési terv a helyi természetvédők és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársainak bevonásával került kialakításra. A legeltetés megtervezésekor fontos szempont volt a védett növény- és állatfajok szaporodásának figyelembe vétele, valamint az alkalmazott módszerek közé tartozik jelenleg is a gyakori legelőváltás, magas füves legeltetés, erdei legeltetés és a területek hosszú pihentetése. A család számára egyaránt fontos a folyamatos elméleti és gyakorlati tapasztalatszerzés a legeltetéses állattartás terén, ezáltal a jobb gyakorlatok átvétele és a helyi élővilág értékeinek védelme és megújítása. Törekszenek az állatok mobilizálására és a rugalmas legeltetési rendszer működési kereteinek megteremtésére a fenntarthatóbb gazdálkodás és a jó minőségű hús termelése érdekében. A rideg tartás következtében ezen marhák húsa fenntarthatóbb forrásból származó húsárunak tekinthető.
A fenntarthatóság szemléletében kialakításra került továbbá a területen 4 víztározó tó, melyek a környéken lehulló csapadékot hivatottak visszatartani, valamint az állatok számára itatóként is szolgálnak időnként. Ezáltal az állatok itatása nem folyamatosan a forrásból vagy vezetékes vízből valósul meg, hanem az összegyűjtött csapadék felhasználásával. A terület adottságai alapján kiválóan alkalmas erre, mivel jelentős az évi csapadékmennyiség és a domborzatnak megfelelően a völgyben gyűlik össze a víz, ahol kialakításra kerültek a tavak is. A kivitelezés nemzetközi tapasztalatok alapján történt a felkért szakértők által. A tavakban a csapadékmennyiség következtében állandó a vízborítás. Kialakításukkor nem vettek igénybe szürke infrastruktúra elemeket, helyette a területen rendelkezésre álló kiváló minőségű agyagot használták fel, amelyet alaposan tömörítettek a kijelölt szakemberek, így a tó kialakítása minimális változtatást jelentett a természeti környezetben. Szunyogh András megosztotta a látogatókkal, hogy a tavak vízszintjének állandóságát a jól tömörített agyag mellett az is eredményezhette, hogy nagy a vízmélység a vízfelületéhez képest (150-200 m2: 2 m a legmélyebb pont), aminek eredményként kevésbé melegszik fel a víz és így lassabban párolog. A kivitelező csapat tagjai számos külföldi projektben szereztek gyakorlati és elméleti tudást, a tervezési gyakorlatuk pedig a permakultúrás mintát követi, vagyis a mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását, mely egy gazdaság szintjére leképezi azokat a természetben zajló folyamatokat, amelyek önmagukat fenntartó rendszereket alkotnak állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.
A tavak egyikébe vízi növényeket is telepítettek, amelyek által halak is megjelentek a tóban, vélhetően a rajtuk található ikrákkal. A terepbejárás során a résztvevőknek két tavat volt lehetőségük megtekinteni, melyek vízgyűjtő rendszerét és a bevezető árkokat két különböző módszerrel alakították ki. Az egyik tó a csapadékot övárkos rendszerrel gyűjti össze, majd a túlfolyó vizet szintén övárkon keresztül vezeti le, a másik tóhoz pedig útrendszer vezeti a vizet, így a gát és útrendszer a vízgyűjtés mellett járművek és állatok közlekedését is lehetővé teszi. Miután megteltek az övárkok, folyamatosan szivárogtatják a vizet a talajba, mely javítja a talaj minőségét és vízháztartását, ami által a növényzet is könnyebben veszi fel a vizet a talajból. Az utas és az övárkos rendszerek nemzetközi jó gyakorlatok és tapasztalatok alapján kerültek kialakításra. További cél volt, hogy a környező domboldalakról a völgyben lezúduló csapadék eróziós hatását is enyhítsék, ami az eddigi tapasztalatok alapján sikeresnek is mondható, ugyanis a tavak alatt fekvő eróziós árkok nem mélyültek a beavatkozások óta. A kezdeményezések a család saját birtokain valósultak meg, ahol szakmai átláthatóságot és közös döntéshozatalt biztosítottak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park számára.
A megtekintett családi gazdaság és természetalapú vízmegtartó megoldások jó példaként szolgálhatnak más gazdálkodók számára is, akik hasonló adottságú terület(ek)et birtokolnak, vagy azon gazdálkodnak és küzdenek a víz eróziós hatásával, valamint egyes szárazabb évszakokban éppen a víz hiányával. A klímaváltozás miatti egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási jelenségek, események egyre kiszolgáltatottabbá teszik a legeltető állattartással és növénytermesztéssel foglalkozókat. Emiatt kiemelten fontos lenne a jövőben a hasonló szemléletű mintagazdaságok minél szélesebb körben való elterjedése és az, hogy általánossá váljon a gazdálkodók körében is az a szemlélet miszerint a vizet jobb megtartani, tározni – akár a saját területük egy részének felhasználásával – és később felhasználni az összegyűjtött vizet, mintsem levezetni a területről a rövidebb távú célok érdekében.
