A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében készülő infografika-sorozatunkkal a vízmegtartó megoldások olyan szempontjaira szeretnénk rávilágítani, amelyekről eddig kevesebb szó esett. Emiatt valószínűleg kevésbé ismertek még olyan településvezetők előtt is, akik már elindultak a vízmegtartáson alapuló vízgazdálkodás irányába.
Második infografikánkkal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vízmegtartó céllal létrehozott mesterséges tavak, csapadékvíz-tározók a legjobb szándék mellett is akár kedvezőtlen hatással is járhatnak. Amennyiben kialakításuk során nem vesszük megfelelően figyelembe a klimatikus vízmérleget, a terület vízháztartását, az evapotranszspiráció (különféle felületek párolgásával a légkörbe kerülő vízmennyiség összege) mértékét, illetve a felszíni és felszín alatti vizek közti kapcsolatot, táji szinten a vízkészletek csökkenését és a klímasérülékenység fokozódását is okozhatják.
Annak érdekében, hogy a kedvezőtlen hatásokat minél inkább elkerüljük, szükséges megérteni az adott terület vízháztartását és az ehhez kapcsolódó vízmérleget. Hogy mi is az a vízmérleg egy tó vagy egy vizes élőhely esetében? Egyszerűen fogalmazva, a tóba jutó (felszínről és a felszín alól) és az onnan távozó víz egyenlege.
Lássuk, hogyan juthat felszíni víz a tóba? Egyrészt a tározó területére lehulló csapadékból, másrészt hozzáfolyásból: a vízgyűjtőről természetesen odafolyó, vagy például egy csapadékvízelvezető árokból odakormányozott vízből. És hogyan távozhat? Egyrészt kifolyhat a tóból például egy patakon, másrészt pedig párolgás útján a légkörbe kerülhet. És ugyanez valósulhat meg a felszín alatt is.
Kedvező helyzet, amikor a tározó felszíni vízmérlege pozitív: azaz vagy elég nagy vízgyűjtő-terület táplálja a tározót, vagy más forrásból, pl. szürkevízből további vízmennyiséget lehet odakormányozni, vagy az éghajlatnak köszönhetően éves szinten több eső hullik a tóba, mint amennyi elpárolog. Az ilyen, kifejezetten csapadékos éghajlat hazánkban szinte csak a délnyugati országrészben és hegységeink magasabb régióiban fordul elő.
Pozitív vízmérleg esetén – bár a vízszint akár ingadozhat is a csapadékviszonyoktól függően, – a tóban mindig megtartható a nyílt vízfelszín. Amennyiben ilyen vízmérleggel rendelkező vízvisszatartó megoldást, tavat, vizes élőhelyet tudunk létrehozni, a lakosok elégedettek, hiszen egy esztétikus, állandó vízborítású tavat kaptak a településükön, és a klímaadaptációs és vízgazdálkodási célok is teljesülnek. Az állandó vízfelületű tó folyamatosan képes a járulékos haszonként jelentkező számos ökoszisztéma-szolgáltatás biztosítására, például párolgás útján hűti és szabályozza a mikroklímát, és beszivárogva a talajba vizével táplálja a felszín alatti vízkészletet, emellett rekreációs lehetőséget is nyújt.
Ez a kedvező állapot azonban nem mindig hozható létre, aminek oka az, hogy Magyarországon az időjárási körülmények változatosak, időnként szélsőségesek. Nem is gondolnánk, hogy a napsugárzás vagy a szél hatására milyen sok víz el tud párologni a nyílt vízfelszínről. A nyári hónapokban ez a párolgási veszteség akár 0,5-1 cm is lehet naponta. Amennyiben a párolgás, az elfolyás és a talajba történő szivárgás útján több víz távozik, mint amennyi beérkezik, akkor negatív a tó vízmérlege. Ilyenkor rövidebb-hosszabb időre kiszáradó, időszakos vizesélőhelyekről beszélhetünk.
Fontos tudni, hogy ez nem feltétlenül rossz, sőt teljesen természetes (gondoljunk például a mocsarakra, szikes tavakra, de kis léptékben ilyenek a települési szikkasztóárkok vagy az esőkertek is). Az időszakosan kiszáradó vizes élőhelyek élővilága igazodva a körülményekhez képes alkalmazkodni ezekhez a periodikus változásokhoz. Néhány növényfaj kifejezetten csak ilyenkor hajt ki, és őshonos halaink közt is akad olyan – például a réti csík –, amely ilyenkor beássa magát az iszapba és ott vészeli át a száraz időszakot. Klímaadaptációs szempontból pedig rendkívül hasznos, ha a korábban elvezetett vizeket ezekben az esőkertekben, időszakos vizes élőhelyeken, zöldfelületeken visszatartjuk, és így a víz helyben párolog el, helyben szivárog a talajba, helyben táplálja a felszín alatti vizeinket.
Amennyiben egy régióban a potenciális párolgás éves szinten meghaladja a lehulló csapadék mennyiségét és nincs lehetőség egy nagyobb vízgyűjtő-területről összegyülekező lefolyásból vagy szürkevizekből táplálni a tervezett tavat, állandó vízfelszín csak úgy lenne létrehozható, ha a medret a talajvízszint alá mélyítenék, amely így megjelenne a tómederben. Ilyenkor a tóból elpárolgó vizet (emlékezzünk, hogy ez naponta akár 1 cm is lehet) a felszín alatti vízből beszivárgó víz pótolná, ami kedvezőtlen hatást gyakorolna a felszín alatti vízháztartásra. Hiszen ezáltal az eredetileg vízmegtartó céllal tervezett tározó a felszín alatti vízkészletek mennyiségét párolgás útján tulajdonképpen lecsökkentené. Ez a hatás megfigyelhető például a külszíni bányászat után visszamaradt bányatavak esetében is, mivel ezek mederfeneke mélyen a felszín alatti vízszint alatt van.
Igaz, hogy a talajvizet feltáró tározók, tavak is hozhatnak járulékos, akár rekreációs jellegű előnyöket, mint a horgászat, a strandolás vagy a pozitív tájképi megjelenés, de hazánk legnagyobb részén, ahol a talajvíz évről évre süllyed és évtizedek óta jellemző a táj szárazodása, az egyre súlyosbodó éghajlatváltozás tükrében a felszín alatti vízkincs védelme sokkal fontosabb ezeknél. A talajvíz párolgása hozzájárulhat a tájszintű kiszáradáshoz, ezáltal az éghajlatváltozás káros hatásait fokozhatja, ezért vízmegtartó célra az ilyen tározók nem megfelelők.
Ilyen esetben az alkalmazkodáshoz más típusú vízmegtartó megoldást érdemes választani. Létrehozhatunk esőkertet, zöldtározót, többfunkciós zöldfelületet, beszivárogtató medencét, időszakos vizes élőhelyet, például magassás réteket a csapadékvíz visszatartására. Ezek esetében a talajba szivárgó víz nyereség, amely vagy a talajnedvességet növeli vagy mélyebbre szivárogva a felszín alatti víztartalékok pótlásához járul hozzá. Természetesen egy része elpárolog, azonban ez a párolgás nem csökkenti a felszín alatti vízkészleteinket, mivel nincs közvetlen kapcsolatban a talajvíztükörrel.
Összességében nagyon fontos, hogy a felszíni vízmegtartást célzó alkalmazkodási megoldásokat a felszín alatti vízkészletek védelmét is figyelembe véve tervezzük. Egyre több hazai és uniós pályázati forrás ad lehetőséget vízvisszatartásra, vizes élőhelyeink rehabilitalizációjára, használjuk fel ezeket jól, hogy még véletlenül se okozzunk kárt a környezetünknek. Ez a közös érdekünk!
A Csapadékvíz-tározás és a felszín alatti vizek kapcsolatáról szóló infografika elérhető a Dokumentumtárban is.
